Kedves ismerősöm, mikor elmeséltem neki, hogy esetleg kedvem lenne blogot indítani és hát megtartanám témaként azt, ami mindig is szenvedélyem (és tanulmányaim) fővonalát képezte, tehát a gazdaságot, felkiáltott: "Csak nehogy megint politika legyen!"
Úgy döntöttem, megfogadom a tanácsát és ezen a fórumon elsősorban a családi kasszával kapcsolatos gazdasági döntésekről fogunk beszélni.
Hamarosan jelentkezünk!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hurmagi 2013.04.04. 16:40:30
hurmagi 2013.04.04. 16:49:29
Egy tüneményes, kicsit koravén, szemüveges, rózsaszín tréningruhás kislány a Mc'Donald's-ban ünnepelte szülinapját nagyszüleivel. Az ajándék egy fagyi volt eper öntettel. Megható ez már eleve, miközben a gyerekek többsége a Minimax által sugárzott, alaphangon 8000 Ft értékű, max. 3 napnyi élményt nyújtó játékokra vágynak.
visszatérve a kislányra, ő nagyon örült a fagyinak. Arca ragyogott, folyamatosan mosolygott. Egyszer csak egy kósza gondolat kezdte gyötörni: vajon a nagyszülei nem vágynának egy ilyen fagyira? Lehet, hogy csak önzésből, vagy a kellemetlenség elkerülése végett - hogy ne nézzék már ketten végig, ahogy ő jóízűen bekebelezi az édességet- kicsit elszomorodva jelezte kétségét nagyapjának, aki félrehúzódott, zsebéből aprópénzt vette elő. Egyszer csak szeme és arca felderült és azt mondta: "Hát mégis csak ma van a szülinapod!" Ezt követően két fagylalttal tértek vissza a nagymamához, amire remélem, hogy a kiszolgáló fiú jó erősen nyomta az eper öntetet, hogy akár ki is csorduljon a pohárkából! A nagypapa és a nagymama megosztoztak az egyiken, a kislány folyamatos mosollyal az arcát, jóízűen megette a másikat.
Megpróbáltunk mi is osztozni a kislány örömében, mi is mosolyogtunk rá és úgy tömtük be a 2 hamburgerünket, ami inkább kifordult volna már a számból. De igazából magunkat sajnáltuk. A gyerekeinket, akik már nem tudnának ennyire örülni annak az eperöntetes fagyinak szülinapjukra. Irigykedtünk...
Igényes 2013.09.19. 07:56:58
Hülye-e vagy?
Igényes 2013.09.19. 07:57:40
ESKUVOTIPPEK.HU · www.eskuvotippek.hu 2013.09.19. 10:46:58
Azt gondolom, hogy nem egészen beszélünk egy nyelvet, ez nem is gond, hiszen szerencsére nem kell beszélgetnünk egymással és én nem is kívánok, tehát ezt a bejegyzést csakis azért teszem, hogy hátha egy ilyen embernek, mint amilyen te vagy is felnyithatnám még a szemét egy érzelmileg nagyobb töltéssel rendelkező világ felé. Valószínűleg ha te álltál volna ott az én helyemben ebben a történetben, akkor te észre sem veszed ezt a családot, ha pedig valamilyen véletlen folytán felfigyelsz rájuk, akkor is az jutna eszedbe, hogy a családnál csak éppen készpénz nincsen! Mélységesen sajnállak! Próbálj meg egy kicsit erősíteni az érzelmi intelligenciádat, erre az embernek az élete végéig van lehetősége! Én a történetemben említett család nyomorán szánakozni nekem eszembe sem jutott! A nyomor egyébként szerintem nem egy Mc'Donald'sban kezdődik.
Ha értetted volna a történetet, akkor az inkább az "irigységemről" tanúskodott. Arról, hogy ebben a családban az érzelmi intelligencia igen magas fokon való megvalósulását láttam és ez a mai világban irigylésre méltó!
De, mint az előbb mondtam, tanulható, pont azokból az esetekből, amiket érdemes észrevenni! Szerintem most mielőtt nekiállsz egy ugyanilyen vádaskodó és ingerült választ írni nekem, gondolkozz el egy kicsit és próbáld meg észrevenni és átgondolni a történések érzelmi hátterét!
Ha a bejegyzéseidet nekem szánod, mint "tanítás", akkor köszönöm, nem tartok igényt rájuk és természetesen nekem sincs időm az ilyen fajta kommunikációra, mint amit te folytattál az előzőekben, ezért válaszolni nem fogok!
Minden jót kívánok neked!
Igényes 2013.09.19. 19:52:03
Leszarom mire tartasz igényt, egy dagályos hülyebarom vagy, aki azt hiszi hogy jó ember, közben meg csak egy féllapátnyi szar.
Hogy legközelebb ne alázz meg még jobban két nyomorult szerencsétlent, a következőt kell csinálni: NEM bámulod őket, mint bornyú az újkaput, úgy csinálsz, mintha nem látnád. Elmenőben meg véletlenül ott felejtesz egy húszezrest, és gondoskodsz róla (DISZKRÉTEN, hogy ne alázd meg még jobban, érted, te hülye?), hogy ők találják meg.
A nyomor nem a mcdonaldsban keződik, neked. Nekik sem ott kezdődött, de valószínűleg nem járnak naponta.
És szégyelld el magad, de kurvakeményen, és sürgősen.