Csak az Egyesült Államokban évi 650 milliárd dollárra becsülik a social media (Facebook, Twitter..) használatával elvesztegetett időt a munkahelyeken. A statisztikák szerint 2012-ben az amerikaiak összesen 74 milliárd percet töltöttek social network-ön, ami idejük 20%-ának felel meg..), ennek nagy részét pedig a munkaidejükből vették el. A social media immár az élet részévé vált olyannyira, hogy munkaidő alatt sem mondanak le róla a (többé-kevésbé) dolgozók.
Az Egyesült Államokban a munkahelyek mintegy 42%-ában már be vannak tiltva a social oldalak, a várt eredményt azonban ez az akció sem hozta meg, köszönhetően Facebook es tsai. smartphone-on keresztül való elérhetőségének.
Hogy mi az igazi oka a social-függőségnek és hogyan lehetne kiküszöbölni a negatív hatásait a munkavállalók körében? Unalom? A munkahelyi kihívás hiánya? A túl sok magányosan a gép előtt töltött idő?
Szerintünk leginkább egyik sem. Az okokat inkább a magánéletben kell keresnünk. A kapcsolatok kiüresedése és lapossá válásá mára már ténnyé vált. Az ebből következő "kapcsolati igénytelenség" azonban még újdonság. Kapcsolati igénytelenségen értjük az "egy lájk-kal" való elégedettséget, a valódi párbeszédek oda-vissza kommentekkel való felváltását, valamint az interakciók gyakran nem kölcsönös voltát. Miért is éri meg sms-ezni, kommentelni, egyszóval... Írni? Mert nem kötelező válaszolni. Mondhatjuk, hogy nem érkezett meg az üzenet (What'sApp-on azért már ezt is kiküszöbölték a "Last visit" funkcióval), nem volt időnk válaszolni, de mindenekelőtt nem kell szembenézni azzal, akivel "beszélünk". Nem kell számolnunk egy taslival, ha valami csúnyát mondunk a partnerünknek. Főleg viszont, nem kell egyáltalán figyelembe vennünk azt, amit a másik fél gondol, válaszol, lévén szó abszolút egyirányú kommunikációról.
Azért próbáljuk gyerekeinknek a face-to-face kommunikációt is megtanítani. Sok sikert hozzá...
